A Csepel 250 továbbfejlesztéseképpen, a teljes váz és futómű áttervezésével 1954 őszén jelentek meg az első Pannoniák. A jóhírű csepeli gyártmányoknak nagy lendületet adott az új modell a Pannonia TL, ami korszerű, megbízható motorkerékpár volt. A kezdeti Pannonia versenyváltozataival is szép sikereket értek el a gyári versenyzők, Így például 1956-ban a franciaországi 24 órás versenyt, a Bol’dor-t is Pannoniával nyerte meg Kurucz György és Reisz István. Az újabb Pannonia típusok is sikeresek lettek, így a TLT, TLB és TLF típusok.
A legkedveltebb magyar motormárka csillaga meredeken ívelt felfelé. A gyár nem tudta kielégíteni a fokozódó keresletet, nem csak belföldön, de külföldön sem. A T1 – T4 típusok után 1964-ben megjelent a T5, a minden idők legnagyobb darabszámában gyártott Pannoniája. A jól bevált strapabíró motorkerékpárból bőven jutott a szovjet piacra is. A biztos siker T5 modellhez a gyárvezetés nem mert komolyan hozzányúlni, bár készültek új prototípusok és krossz modellek is, az alapmodell és annak krómozott és divatos színezetű luxusváltozatai maradtak gyártásban. Mire a P10 és a kéthengeres P20 megjelentek a konkurens motorkerékpárgyárak jócskán beérték a csepelieket. A P20 kései megjelenésével a gyár egy jó gyorsulóképességű, robbanékony, korszerű motorkerékpárt tudott bemutatni, bár az árnyoldalon megjelentek a spórolásból szériában elmaradt aluhengerek, import alkatrészek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése