Az 1947-es év elején felvette a gyár az SAG Awtowelo Moszkva nevet. Még ebben az évben folytatni akarták a háború előtt elkezdett 125 ccm-es Sachs motorral szerelt motorkerékpár tervezését. Erre azonban nem kaptak engedélyt. 1947. szeptemberéig összesen 36.000 db kerékpárt és kb. 20.000 vadászfegyvert vittek a Szovjetunióba jóvátételként.
A következő évre újra igazítottak az üzem nevén: Suhler Fahrradfabrik der Sowjetisch Staatlichen A.G. Awtowelo. Összesen 48787 kerékpár, 14979 vadászfegyver, 1942 gyerekkocsi készült az év során. Ekkor jött az igazi meglepetés. A szovjet vezetés megbízta a suhliakat egy négyütemű, kardánhajtásos, 250 ccm-es motorkerékpár tervezésével.
1949-ben már elkészült az első három működöképes AWO 425 példány. Még 10 kg-ot karcsúsítottak rajtuk és megjelent a legendás AWO dizájn.
1950-ben már 25 prototípus készült el, megindultak a tarós tesztelések is. Márciusban a Lipcsei Vásáron már külön standon mutatták be az első szériás AWO-t. Közben elkezdődött a sorozatgyártás is az újjáépített gyárban. Az év végére 1000 db készült el.
E példányokat zömében a Szovjetunióba szállították jóvátételként. Jellemzőjük a piros üzemanyagtartály nagy zöld AWO logóval, az vázszám a váznyaktábla alatt volt, a pumpa szemből nézve a jobb oldali bakteleszkóp előtt volt, a kürt pedig a bal oldalon volt a hátsó hajtás mellet. illetve az EMW-ről ismert eléggé nyitott kivitelű kipufogó. A lámpafejen csak a töltésvisszejelző kapott helyet a jobb oldalon. A gyújtáskapcsolón nem volt burkolat. Mechanikus kivitelű a fényváltó. Drilastic nyereggel szerelték a korai példányokat. Elöl 160mm-es fékdob lassította a motort. Az üzemanyagról SUM porlasztó gondoskodott, de már a BVF felirat utalt a berlini gyártásra. Az EMW-vel megeggyező benzincsap került rá.
Az 1952-es év május elsején adta át a szovjet vezetés a gyárat a keletnémeteknek. Leválaszották a vadászfegyvergyártást, VEB MEWA Fahrzeug und Geratewerk Simson Suhl néven folytatták a folyamatosan továbbfejlesztett AWO 425 gyártását. Az év során majdnem 15.000 motor készült.
Folytatódott a fejlesztés 1952-ben is. Az év végére lecserélték a Drilastic minta alapján gyártott üléseket Mühlhausenben készült gumi lengőnyergekre. Egyre meghatározóbb lett a fekete fényzés, megváltoztatták és megerősítették a sárvédőtartókat, a 23.xxx motorszámtól fúrtak egy nyílást a motorblokk oldalára, hogy könnyebben lehesen gyújtást állítani. A sebességváltó ház fedeléről eltűntették a zsírzószemeket és az első teleszkópok olajos csillapítást kaptak.
1953-ban 17.000 Awo 425 készült. Ekkor tértek át a réz tankemblémára. A hengerfejhez új öntőformát készítettek, immár menet volt a kipuffogónyílásnál. Hollander rögzítette a kipuffogókönyököt és alul bilincs váltotta fel a korábbi hegesztett fület. A porlasztót is lecserélték modernebb lapossúberes változatra.
Az 1951-es Lipcsei Vásáron már a Stoye oldalkocsis AWO 425 volt a középpontban. Lassan, de kezdett felfutni a sorozatgyártás is. Elkészült 7300 db részben pirostankos AWO.
Az 1954-es évjárat több nagy módosítást hozott. Szériafelszerelés lett a vázon az oldalkocsi rögzítési pont, illetve egy újabb kivetelű, formában is eltérő váltó került a motorokra. Immár üresvisszejelző is került a lámpafejre és egy biztosíték is. A vázon elhelyezett gumi ütköző biztosította a berugókart függőleges helyzetben.
Újabb, fényvisszaverővel kombinált lámpa került a hátsó sárvédőre. Megjelent a három részes szivar alakú kipuffogó. A bitonság érdekében megnövelték a első fékdob átmérőjét 180mm-re. Új a műanyag üllepítős benzincsap is. Ekkor 19.000 példány készült
Evvel párhuzamosan az új sportosabb Awo modellt is bemutatták. 20.000 darab Awo 425 készült ekkor és néhány Awo 425S is elhagyta az üzemet. Eléggé akadozva, külső segítséggel is, de megindult a moped SR1 sorozatgyártása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése